A tűzre számos helyzetben szükségünk lehet. Mind amellett, hogy meleget ad, ételt készíthetünk általa, vizet fertőtleníthetünk vele, fényt ad, jelzés, távoltartja a vadállatokat és ízeltlábúakat ha sikerül meggyújtani, hatalmas szellemi erőt meríthetünk belőle, bíztat, felvidít. A tűzgyújtásnak, mint a legtöbb túlélő technikának több lehetséges válfaját ajánlatos ismerni.

Tűzgyújtás "kovakővel"

A kovakő anyaga surlódás, energia hatására könnyen leválik, hőt termel és ez a hő könnyen fellobbantja a levált darabokat. Ez a szikra hatalmas hővel rendelkezik, ami a gyújtóst könnyen lángra lobbantja. Vízálló, bírja a hideget, és kis méretű. Gyakran magnéziummal kombinálják, majd a magnéziumot lekaparják, és azt lobbantják lángra. Könnyen kezelhető, ezért a legtöbb "túlélő" magánál hordja ezt a hasznos segédeszközt.

Tűzgyújtás tűzfúróval

A tűzfúró a surlódás közben keletkező hőt hasznosító tűzgyújtó eszköz. Legnagyobb előnye, hogy alapanyagai szinte bármilyen könyezetben megtalálható. A két fa egymásnak dörzsölése során keletkezett parazsat ezután a gyújtós belesejébe téve fujással lángra lehet lobbantani. Ennek az eszköznek a használatához nagy segítséget nyújt egy tűz"íj", ami egy botból áll, amire kötelet feszítünk, ezt a kötelet rátekerjük a "fúrónkra" , majd egy kővel/fadarabbal leszorítjuk, és az íjat előre hátra mozgatva parazsat készítünk. A faanyag kiválasztásához nem szükséges különösebb szakértelem, két azonos fajtájú fadarab megfelel, tehát miszerint a kemény fával kell a puhát"fúrni" nem igaz, tehát nem kell botanikusnak lenni a mődszer használatához.

Öngyújtó, gyufa

A szinte minden háztartásban megtalálható legegyszerűbb tűzgyújtó segédeszközök a gyujtó és a gyufa. Ezeknek számos használati módszere ismeretes. Ha van gyújtónk, célszerű a tűzköveset használni, ugyanis ha a gyújtó el is ázott, vagy a gáz kifogyott belőle, a tűzkő szikrája még mindig használható tűzgyújtásra. Ezen felül a gyújtóknak számos változata beszerezhető, melyek esetenként víz és ütéállóak. A gyufa máig is az egyik legelterjedtebb tűzgyújtó eszköz. Kémia reakció során, némi surlódás segítségével hatalmas hőt termel, ami meggyújtja a fapálcikát amin a méreg van. (egyébként a méreg már nem megfelelő elnevezés, ugyanis a modern biztonsági gyufa nem tartalmaz fehér foszfort, így nem rákkeltő vagy halálos, ezen felül biztonságosabb ez a módszer). A gyufának is több típusa van. Egyre gyakoribb a szél vagy vízálló gyufák használata.

Nagyító lencse

A nagyító egy olyan eszköz amely az apró tárgyak megfigyelése mellett kitűnően alkalmas tűzgyújtásra is. Víz, ütésálló, és szinte mindenhol használható. A nagyító kialakításának köszönhetően a napsugarakat, vagy bármilyen més fénysugarakat egy fókuszpontba összpontosít. Ez elegendő hőt generál az anyag meggyújtásához. Ha a nap erősen süt igazán könnyű dolgunk van. Legnagyobb hátránya: időjárásfüggő.

Tűzgyújtás homorútükörrel

A homorútükör egy tükör, amelyet félgömb alakúra formálnak, majd a belső felületét türöző amyaggal vonják be. Ezek is remekül koncentrálják a napsugárzás energiáját. Ha nincs nálunk ilyen, használhatjuk az elemlámpánk fénygyűjtőjét, vagy a sajnos már mindenhol előforduló konzerv sörösdobozok alját. Mind amellett, hogy segítségünkre válhat, nem jó hogy mindenki gond nélkül eldobja. Mi ezt ne tegyük.

Tűzdugattyú

Ez az eszköz a gázok tulajdonságain alapul. Ez a legtöbb gáz esetében azt jelenti, hogy nagy nyomás hatására a gázok felforrósodnak, és elegendő hőt termelnek a gyújtós felizzításához. Egy ilyen szköz három fő részből áll: Egy cső, melynek egyik vége le van zárva, egy rúd, melynek átmérője megegyezik a cső belső átmérőjével, és egy tömítő gyűrű, mely a megfelelő légnyomás eléréséhez szükséges. Sajnos nagyon nehéz olyan gyújtóst találni a természetben, aminek elég alacsony a gyulladáspontja, így ez az eszköz bár vízálló, nem túl népszerű.

Tűzgyújtás elem ás acál gyapot segítségével

Ez az eszköz a modern világ "vívmánya". A nagyon finom acélgyapot vagy acélforgács, ha elektromosságot vezetünk át rajta felizzik. Ez a hő könnyen meggyújt pl. egy levelet. Legcélszerűbb egy 9 voltos elemet használni, mert kompakt, és kivezetései egy helyen találhatóak.

Tűzgyalu

A tűzgyalu a tűzfúróhoz hasonlóan a surlódás erejét hasznosítja. A különbség itt az elhelyezésben. A puha fát itt is a földre fektetik, de itt a kemény fából készült rudat nem forgatják egy lyukban, hanem egy vályatban előre hátra tologatják, s így létrejön a parázs, amelyet a gyújtós közepébe helyezve, s némi fújással segítve lángra lobbanthatjuk a gyujtóst.

Kálium-permanganát+Glicerin

Ez a tűzgyújtási mód kémiai reakción alapul. A két anyag egyesülése exoterm reakció, mely röviden annyit tesz, hogy a két anyag egyesülés közben hőt ad le környezetének. Igencsak kedvelt módszer, főleg a katonák körében. Ennek egyik oka, hogy a Kélium-permanganát vízfertőtlenítésre is használható. A Glicerint pedig gumi felületek karbantartására használják.

Ha a gyújtóst már sikerült lángra lobbantani, fontos, hogy a tüzet is jól rakjuk meg és ne hagyjuk kialudni. A tűzrakásnak rengeteg módja van, s a következőkben megpróbálom ezeket bemutatni nektek. A legfontosabb, hogy a tűz rétegeit jól tegyük egymásra. először a gyujtós, majd a vékony ágak, és gallyak, erre jöhetnek a vastag ágak, maga a tűz alkotó elemei. A tűznek több fajtája is ismeretes.

Piramis alakú tűz

Ez a klasszikusnak is nevezhető tűzrakási formátum mindenhol könnyen felállítható, és naagyobb előmunkákat nem igényel. Nagyon egyszerű elkészítése, és nagy tüzet,hőt ad  le, rövid idő alatt elkészíthető. Ha elég szellősre rakjuk, és már az elején gondoskodunk a megfelelő utánpótlásról, egy egész éjszakát kibírhat. Emellett ha leveleket fektetünk rá rengeteg jelzőfüstöt tudunk vele előállítani.